Szép eseményre gyűltünk össze, ennek a kis kápolnának a felújítás utáni felszentelésére.

Története egész 1905-ig nyúlik vissza, amikor Kisvárda község megvásárolt Fáy Bélánétól bizonyos földterületeket, amelyet parcellákra osztva eladtak.
Az egyik vevő Zakár Antal a szőlő legmagasabb pontján felajánlott egy területet, hogy azon Szent László emlékére kápolnát emeljenek. Gyűjtés kezdődött erre a célra, de az nem vezetett eredményre.

Ezen a helyen mégis csak épült kápolna.

Mácza Endre Kisvárda Önkéntes Tűzoltó Egyesületének parancsnoka az első világháborúban a 14. huszárezred őrmestereként harcolt. Ágyútűzben sebesült meg, és ott megjelent neki Szűz Mária.

Hazatérte után 1923-ban építette az itt látható kápolnát Mária tiszteletére.

A fellelhető dokumentumok Szent László kápolnának, Szűz Mária kiskápolnának, Szőlő hegyi kápolnának is nevezik, de hiteles elnevezést sehol nem találtam.

Ez a Mária kápolna számomra a REMÉNY kápolnája.

Az ide fohászkodni járók szármára remény a mindennapok túlélésére, a különböző vallású, foglalkozású és társadalmi helyzetben lévő emberek számára remény, a szeretetben rejlő egységre.

Mácza Endre egyik leszármazottjától tudom, hogy gyermeküket váró édesanyák jártak ide imádkozni azért, hogy egészséges kisbabájuk szülessen.

Nemrégen az egyik prédikációban azt hallottam, hogy napjainkban is vannak csodák, csak nem vesszük észre.

Én csodának látom, hogy ez a kis kápolna túlélte a II. világháborút, hogy mindig voltak emberek, akik megtalálták és gondoskodtak a tisztaságáról, az állagának megóvásáról, arról hogy friss virág díszítse Szűz Mária szobrát.

Utoljára 2000. december 7.-én tudósított a Kisvárda újság arról, hogy megszépült a kápolna. 11 év után, a mai napon újra részesei lehetünk ennek.

A Hajléktalanok Átmeneti Szállásának lakóival 3 évvel ezelőtt fedeztük fel a kápolnát. Gazos volt a környezete, ezért elhatároztuk, hogy rendbe tesszük és virágot ültetünk köré. Azóta rendszeresen kijárunk a lakókkal és rendbe tartjuk a kertet.

Ez év tavaszán felmerült annak a gondolata, hogy külső meszelést kellene végezni. A Római Katolikus plébániához tartozó Máltai Szeretetszolgálat önkénteseivel és a hajléktalan szálló lakóival összefogva teljes körű külső és belső felújításra került sor.

Ismét csodát élhettem meg. Bárkit szólítottam meg a kápolna felújítása ügyében, mindenki segítőleg állt a munkához.
Biztosan állíthatom, hogy jó szívvel, és szakmai tudásuk legjavát adva végezték munkájukat.

Szeretném a köszönetemet kifejezni azoknak, akik két kezük munkájával segítettek, azoknak akik lélekben velünk voltak, vagy csak szemlélték a munkálatokat.

Név szerint szeretném megemlíteni:

Linzenbold József esperes plébánost,
Csurkó Tibor, Csizmazia István, Dudics József, Fokoláre Lelkiségi csoport tagjai,
Hamzáné Oláh Mónika, Kizman Tibor, Kertész Árpád és családja,
Kovács András

Szarvas Ferencné és Évike a lánya, Szénásné Berencsi Éva
Tóth Ferenc, Tóth Tibor, Tóth Zoltán
Türk István
Szabó Béla Lóránt (aki leszármazottja Mácza Endrének)
Szilágyi Ferenc
Zám István, és jómagam.

Isten áldja meg a segítők jószándékát és munkáját.

[ képek... ]